Vezetés-technikai gondolat

Nemrég szabadságon voltam (ezért tudtam végre hosszú idő után ismét írni), s bár nem volt teljes “rádiócsend” (kollégám szavaival élve), azt is igyekeztem egyirányúvá alakítani: igyekeztem kívülről szemlélni a csapatom működését. Ennek eredményeképp, amikor a szokásos “Na, milyen volt a szabi?” kérdések fogadtak, azt tudtam válaszolni, hogy “Tanulságos” 😀

Tanárként is rengeteg olyan dolgot tanultam, ami nem a szakmára, hanem az emberek kezelésére vonatkozik. Ezt anno az MCT (tréneri) képzéssel tovább erősítettem – viszont természetesen nem mindent lehet könyvekből, szimulációs gyakorlatokból megtanulni.

Az egyik érdekes dolog, amit eddig nem használtam ki, az a kívülről történő megfigyelés. Mint vezető (s nem, mint főnök), nap mint nap együtt dolgozunk a srácokkal, tényleg együtt húzzuk a szekeret. Pont ezért, nem mindig látjuk távolról a képet. Sőt, továbbmegyek, néha a főnök (aki a szekéren ül) jobban érzékeli, hogy mikor (s jó esetben talán azt is, hogy miért) döccen egyet, hol kellene megolajozni. Számomra a szabi időszaka adott arra alkalmat, hogy ezt kívülállóként megfigyeljem, hogy a kijelölt helyettes(ek) mennyire értek meg a feladatra, miként tudják hatékonyan tovább vinni a lendületet – illetve egy visszajelzés részemre is, hogy hol lehetne még javítani. Ha belátjuk, hogy néha – akár részlegesen is – szükséges egy “újratervezés”, elismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek – még 🙂