Archívum

Posts Tagged ‘RDP certificate’

RDP tanúsítvány saját CA-val

november 7, 2021 2 hozzászólás

Régebben, amikor sárga ablakokról beszéltünk, nem ejtettünk szót egy másik megoldásról. Jellemzően, mi van, ha van belső CA-nk: lehet-e használni az általa kiállított tanúsítványokat az RDP-kapcsolatokhoz? Nos, igen, bár kell hozzá pár dolog (hacsak nem akarjuk kézzel, egyesével ujjlenyomat alapján hozzárendelni).

Egyrészt a tanúsítvány kell tartalmazza vagy a “Server Authentication” vagy a “Remote Desktop Authentication” EKU-t. Az első, egyértelmű – de a második nincs a listában. Ilyenkor megtehetjük az, hogy felvesszük “custom” meghatározásként, 1.3.6.1.4.1.311.54.1.2 értékkel.

(Ha véletlenül elgépeltük, vagy mondjuk át akarjuk nevezni, akkor ADSIEdit a barátunk, a konfigurációs konténer:

CN=OID,CN=Public Key Services,CN=Services,CN=Configuration )

Tapasztalatom alapján javasolt, hogy ne csak CN-ben, hanem SAN-ban is legyen benne a gép “igazi” FQDN-je (ha más névvel akarunk rá hivatkozni, természetesen az is benne lehet a SAN-ban). A tanúsítvány helyét ne bántsuk, maradjon a “Personal” tárolóban (ugye az alap önaláírt máshol van).

Ez még nem elég, még “élesítenünk” is kell.

Ehhez Computer Configuration> Policies >Administrative Templates > Windows Components > Remote Desktop Services >Remote Desktop Session Host > Security (régebbi rendszerek esetén “Remote Desktop Session Host” helyett csak “Session Host“) útvonalon a “Server Authentication certificate template” értékét kell kitölteni, a sablon nevével (tudjuk, ez a szóköz nélküli verzió 🙂 ) – extrémebbek a sablon OID-ját is használhatják 🙂 .

Kategóriák:PKI Címkék: ,

RDP tanúsítvány

május 24, 2017 1 hozzászólás

Egy régi félkész cikket próbálok befejezni… A témát réges-rég is említettem, minimálisan, de azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán 🙂

Nos, akkor kezdjük átismételni, mi történik, amikor RDP-vel csatlakozni próbálunk egy géphez (leírás, értékek). Első körben van egy biztonsági ellenőrzés, amelynek során a rendszer ellenőrzi a registry-ben, hogy van-e már mentett kapcsolatunk a távoli kiszolgálóhoz, s abban mit engedélyeztünk (HKCU\Software\Microsoft\Terminal Server Client\LocalDevices\<Név> – ha csak most engedélyezzük az elsőt, létrehozza a LocalDevices kulcsot is). Ennek fényében kapunk egy sárga, vagy, ha “online” csatlakozunk (nem RDP-állomány), akkor a változatosság kedvéért kék ablakot (hogy még bonyolultabb legyen, a kék ablak sem mindig pattan elénk, csak az 1, 2, 32 értékek hiányában):

 

A kék ablak (ha nem RDP-állományból, esetleg ha a LocalDevices értéke 12 (1100) – amennyiben betesszük a pipát, akkor az érték 77 (0100 1101) lesz):

Továbbjutva az első akadályon, máris egy másik registry-kulcs által szabályozott területre érünk. Ekkor a rendszer ellenőrzi a HKCU\Software\Microsoft\Terminal Server Client\Servers kulcs tartalmát, s amennyiben van, úgy alapértelmezés szerint felajánlja az itt található UsernameHint felhasználót s kéri a jelszavát. Amennyiben nincs, egy választó-ablakot dob fel, az aktuális felhasználónak kérve a jelszavát vagy lehetőséget adva másik felhasználónév/jelszó megadására. Ha van mentett jelszavunk, akkor természetesen kiolvastathatjuk a Hitelesítőadat-kezelőből is. Sikeres hitelesítés esetén megérkeztünk az aktuális témához, a második sárga ablakhoz:

Ennek megfejtése: szintén az előbb említett registry-kulcsban előfordulhat egy tanúsítvány-kivonat (hash) – ha ez érvényes, azaz megegyezik a gépen tárolt tanúsítvány lenyomatával, észrevétlenül csatlakozunk a kiszolgálóhoz – ellenkező esetben jön elő a jelzett, második sárga ablak. Ha utánajárunk az alapértelmezett, önaláírt tanúsítványnak, kiderül, hogy a számítógép tanúsítvány-tároló Remote Desktop mappájában található, így könnyen gondolhatnánk, hogy azt lecserélve hátradőlhetünk – de ez nem így van. Elkeseredésre azért nincs ok, mert azért a megoldás egyszerű: miután a “jó” tanúsítványt betesszük a számítógép tanúsítvány-tároló Personal mappájába , le kell cseréljük a WMI-ban tárolt tanúsítvány-kivonat értékét (szaknyelven a root\cimv2\TerminalServices névtér Win32_TSGeneralSetting osztály beállításaiban a SSLCertificateSHA1Hash értékét kell cserélni ).  Visszalépni nem lehet (de minek is kellene?).

Biztos, ami biztos, előbb lekérdezzük a jelenlegi értéket:

wmic /namespace:\\root\cimv2\TerminalServices PATH Win32_TSGeneralSetting Get SSLCertificateSHA1Hash

Ugyanezt az eredményt kell találjuk a grafikus felületen megnyitott tanúsítvány ujjlenyomat-értékében is (“Thumbprint”).

Szintén pl. a grafikus felület segítségével kiderítjük a számítógép “rendes” tanúsítványának lenyomatát, majd a cseréhez a következő utasítást kell végrehajtani:

wmic /namespace:\\root\cimv2\TerminalServices PATH Win32_TSGeneralSetting Set SSLCertificateSHA1Hash=”THUMBPRINT”

Vagy aki inkább Powershell-t használna (Set-WmiInstance helyett lehetne swmi, hasonlóan a Get-WmiObject helyett gwmi):

# Lekérdezzük a jelenlegi lenyomatot

$TSGeneralSetting = Get-WmiObject -class “Win32_TSGeneralSetting” -Namespace root\cimv2\terminalservices -Filter “TerminalName=’RDP-tcp'”

# A számítógép tanúsítvány-tárából kiválasztjuk az SSL-tanúsítvány lenyomatát (ha több tanúsítványunk van, akkor ellenőrizzük a kapott eredményt)

$thumb = (gci -path cert:/LocalMachine/My | select -first 1).Thumbprint

# Beállítjuk az új értéket Set-WmiInstance -Path $TSGeneralSetting.__path -argument @{SSLCertificateSHA1Hash=”$thumb”}

Ezt tovább tudjuk fokozni, hogyha más néven csatlakoztunk, további adatok lesznek a sárga ablakon:

 

Ha viszont egy olyan kiszolgálóra csatlakozunk, amelyik nem támogatja az NLA-t (például alábbi esetben Windows 2003), akkor az alábbi ablakok jönnek:

 

Huhh, elég volt a sárga ablakokból. Uff.