Archívum

Archive for the ‘Windows 10’ Category

GPP több-opciós ablakok

december 19, 2019 1 hozzászólás

Azt tapasztalom, hogy még mindig nem mindenki jártas a GPP azon esetében, amikor pl. a Control Panel szekcióban a regionális beállításokat kell kezelni (ahol több mindent tudunk szabályozni). Az nem elég, ha beállítjuk a kívánt formátumot/értéket, hanem “aktiválni” is kell (erre utal az alapértelmezett piros aláhúzás is).

Ehhez a következő billentyűkombinációkat kell ismerjük:

F5: az aktív fülön mindent aktivál

F6: az aktuálisan kijelölt sort aktiválja

F7: az aktuálisan kijelölt sort deaktiválja

F8: az aktív fülön mindent deaktivál

Abban az esetben, ha elég egy módosítást kiszórnunk, úgy a többi maradhat piros színnel aláhúzva (ez a “Not configured” állapotnak felel meg).

Kategóriák:General, Windows 10 Címkék: ,

Egy fontos WSUS beállítás

október 25, 2019 Hozzászólás

Egy “kerekasztal”-beszélgetés során derült ki egy apró, de annál fontosabb információ: még mindig nem jutott el mindenkihez egy WSUS-beállítás szükségessége.

A WSUS-t használók alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyiknél be van állítva, hogy az új frissítések letöltése után automatikusan bizonyos foltok telepítésre engedélyezettre váltsanak, a másik csoport minden javítást egyesével engedélyez. Főleg az előbbi esetén merülhet fel az a csalóka hit, hogy minden gép rendben van, minden naprakész – hiszen a Wsus konzolon minden zöld, utóbbiak esetén az tűnhetett fel, hogy kevesebb frissítést kell engedélyezni egyes gépek esetén.

Az ok az, hogy a 1903 verziótól kezdve a Microsoft áttért a Unified Update Platform (UUP) fantázianevű frissítési módszerre. A kommunikáció alapján ez egyszeri beállítás, elvileg nem fog kelleni minden nagyobb Feature Update után.

Ennek következménye az, hogy bár a 1903-as verziójú Windows változat (illetve bármely előző verzió+foltjai) WSUS-ra történő letöltéséhez és kiszórásához elég volt az eddigi beállítás, a 1903-ra érkező javítások addig nem fognak látszani (ezáltal nem is tudjuk engedélyezni), amíg a beállítások közt nem engedélyezzük az alábbi pipát:

Amennyiben nincs régebbi Windows 10 verziónk, az alatta található pipa kikapcsolását érdemes körbejárni, mert pl. a Windows Malicious Software Removal Tool is abba esik bele.

Kategóriák:General, Windows 10, Wsus Címkék: , ,

A megszokás/kényelem nagy úr vs 1903

augusztus 26, 2019 1 hozzászólás

A (várhatóan következő hónapban) megjelenő 1909 előtt (ami “csak” egy szervízcsomag lesz), összefoglalom a környezetemben tapasztalt véleményeket a 1903-al kapcsolatosan.

  • MS-nél is rájöttek, hogy telepítés után az elsők között van a 1709-ban bevezetett “People” eszköztár kikapcsolása, szinte senki nem használja. Ezt így szerencsére száműzték. Hogy ne maradjunk “kikapcsolandó” nélkül, megkaptuk a keresés opciót, most a legtöbb ügyfelet az zavarta, annak kiiktatása volt az első kérelmek között
  • elég sokan megszerették a bejelentkezési képernyő változó, valóban minőségi háttereit. Nos, az aktuális verzióban ez alapból homályos (mondjuk az okát nem igazán értem) – szerencsére ez is könnyen orvosolható, a Settings/Personalization/Colors/Transparency effects menüpont Off-ra állításával (vagy GPO, vagy registry – ki melyiket szereti). Ez természetesen mást is érint, erre érdemes figyelni.
  • végül, de nem utolsó sorban a cikk címét inspiráló képesség, a már Windows 7-ben létező “Plan brightness” (nem összetévesztendő az “Adaptive brightness” funkcióval, mi arról szól, hogy egy érzékelő segítségével a környezet fényerejét mérve a kijelző megvilágítása is automatikusan változik). Előbbi lehetőség viszont azt teszi lehetővé, hogy kétféle képernyő-fényerőt lehet beállítani: egyet, amikor áramba van csatlakoztatva az eszköz, s egy másodikat, amikor akkumulátorról üzemel (ez ugye a telepről való működés idejének kitolása végett). Nos, ez megszűnt, mostantól egy fényerőnk van. Igen, tudom, hogy a “Notifications”-höz kikerült a szabályozó csúszka, meg léteznek Fn+Fx billentyűkombinációk – de az mégsem ugyanaz, mint ahogy beavatkozás nélkül ez automatikusan változott. Igen, azt is tudom, hogy néhány felhasználót zavart, hogy a két említett fényerő nem volt egyforma – de ők legalább ízlés szerint beállíthatták, akár maximálisra mindkét értéket. De most megszűnt ennek a lehetősége is – amit azért is furcsállok, mert akárhogy vesszük, a hordozható eszközök aránya jelentősen nőtt…

Hangfelolvasás (Text-To-Speech)

január 7, 2019 3 hozzászólás

Aki ismer, tudja, hogy vannak olyan általam kezelt rendszerek is, amelyeket megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégek használnak.

Ennek (és az Office 2019) kapcsán merült fel, hogy még nem írtam az egyik lehetőségről, amely ilyen embereken segíthet: a szöveg-felolvasásról (angol rövidítéssel TTS).

Anélkül, hogy kitérnék különböző third-party gyártókra, kezdjük az alapokkal. Windows Vista és Win7-re telepíthető a Microsoft Speech Platform (pillanatnyilag 11.0), erre épülnek a hivatkozott oldalon található “Related resources“-ban felsorolt nyelvek – de maradva az aktuálisabb verzióknál, Win8-8.1-10 esetén a platform már alapból adott.

A platformot használó alkalmazások közül most az Office-t emelném ki, ezen keresztül magyaráznám el a cikk egyik apropóját. Az említett programcsomagban (a 2010-es verziótól) beépítve megtalálható a Speek funkció, amely segítségével – a kiadás verziójától függően – a OneNote, Outlook, PowerPoint és Word (bizonyos esetben Excel) komponensekkel használható a felolvasás.

A felolvastatás jobb megértéséhez mindenképp tisztázzuk azt, hogy (általában*) milyen nyelven kerül felolvasásra a szöveg: a szöveg nyelve alatt (ez adta az egész cikk alapját) az adott szó (mint legkisebb egység) ellenőrzés nyelvét (helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzés) értjük. Méginkább pontosítva: a szó első betűjének a nyelvi beállítása a mérvadó.

Így érkeztünk el a fekete leveshez. Előfordul, hogy az Office-ban hiába vesszük fel a Felolvasás menüpontot az eszköztárra, az szürke marad (vagy Outlookban hiába klikkelünk rá, nem történik semmi). Ez az előbb leírtakból adódik: a szöveg nyelvének egyeznie kell a telepített nyelvek egyikével (s itt a Vezérlőpultban található nyelvekre koncentráljunk). Tekintettel arra, hogy a listában nincs magyar nyelv, eddig ez a funkció eléggé hanyagolásra került.

De jöjjön az egyik jó hír 😊 Az újabb operációs rendszerek (Win8+) kétféle felolvasó-motorral rendelkeznek. Egyrészt vannak a WinRT speech synthesis API-k (a Windows.Media.SpeechSynthesis névtérben) az új motor használatára, illetve a SAPI speech synthesis API-k (a System.Speech.Synthesis névtérben és a COM ISpVoice csatlakozóval) a régi felolvasó működtetésére.

Ezek után kétfelé válik a történet. Lesznek a “hagyományos”, desktop alkalmazások (mint pl. az Office), illetve az új, “modern” fejlesztések (pl. az Edge, Narrator). A nyelv kiválasztásánál képbe jön a Vezérlőpult vs Beállítások (Control Panel vs Settings) kombó által okozott felfordulás is. A Settings/Time and Language/Speech részen az új motor alapértelmezett hangját, míg a Control Panel/Speech recognition/Text to speech beállításával a régi, “SAPI” alapértelmezett hangját választhatjuk ki. A két beállítás nem lesz koherens, ezt próbálják valamilyen szinten jelezni a Vezérlőpultban található nyelveknél a “Desktop” utótaggal is. Ennek ugyanakkor oka van: pl. az új TTS esetén ki tudjuk választani Microsoft Szabolcs-ot, mint magyar hang (a Preview voice segítségével meg is tudjuk hallgatni), viszont a Vezérlőpultban még mindig az angol David lesz beállítva – sőt, ott nem is tudjuk kiválasztani Szabolcsot. Tekintettel arra, hogy a SAPI családot már nem fejlesztik/bővítik, javasolt áttérni a WinRT-s motorra (bár ha egy nyelvi csomagban, ami alapértelmezetten új hangokat telepít, van SAPI hang is, az még telepítésre kerülhet).

Ez a kettősség fog mostantól végigkísérni, ugyanis alkalmazástól függően (ami általában egyik szintetizátor használatára van megírva) tudjuk majd kiválasztani a hangot (amennyiben van beépítve ilyen lehetőség, ellenkező esetben az előbb leírt helyen kijelölt hang marad). Amennyiben mindkét API-csomagot tudja kezelni (pl. a Narrator), úgy a “Desktop” utótag segít eldönteni, hogy az adott nyelv melyik motorra íródott. S akkor most kicsit visszakanyarodnánk az Office-hoz (de bármelyik programról lehetne szó): amennyiben nincs lehetőségünk magyar nyelvre (mert az még SAPI motort használ), akkor ne a beépített (Office esetén Speek) funkciót használjuk, hanem más felolvasót (igen, pl. a már sokat említett Narrator-t, ami egy “általános” felolvasó).

S akkor ejtsünk pár szót a hangok telepítéséről. A megszólaló nyelvek telepítése a fogaskerék (Beállítások) segítségével történik: Settings/Time and Language/Language alatt felsorolt listában lehet látni a jelenlegi állapotot, ahol a nyelv melletti ikonok jelzik, hogy az adott nyelv mely komponensei kerültek telepítésre (én jelen cikkben most csak a kimenettel, azaz a felolvasással foglalkozom):


Amennyiben nincs telepítve az adott komponens, akkor az adott nyelv Options menüpontjából telepíthetjük a Speech funkciót (nyelvtől függően – mint a magyar esetén is – előfordul, hogy csak a TTS-t telepíti, a hangalapú bevitelt nem).

Következzen a második jó hír, amihez ismét visszakanyarodunk az Office-hoz, konkrétabban az Office 2019-hez. Itt ugyanis, amikor kitennénk a Felolvasás parancsikont az eszköztárra, akkor érdemes figyelni, hogy két ilyen parancsunk is van.


Amelyik “buborék” formájú, az SAPI, az “A” betűs másik pedig WinRT alapú felolvasást tesz lehetővé – magyarul végre ez a termék is elkezdte használni az új motort. 😊 A gyorselérési eszköztárban pl. így néz ki a két ikon:


Mint említettem, Office (2019 előtt) esetén ha SAPI felolvasást végeztetünk, akkor tudjuk csak “megnyomni” a gombot, ha a szöveg nyelvével azonos nyelvű SAPI telepítve van (ha nincs, szürke a választási lehetőség). Ha a WinRT felolvasást választjuk, akkor kétfelé válik a történet: ha nincs telepítve az adott nyelvi TTS-modul, akkor a beállított nyelven megpróbálja felolvasni úgy, ahogy tudja (erre utal a korábbi * hivatkozás). Ha viszont telepítve van az adott nyelv TTS-e közül bármelyik, akkor azon a hangon szólaltatja meg. Sőt, ne feledjük: az adott szó nyelve számít, tehát egy mondatban is tudjuk keverni a nyelveket, s így mikor David (vagy Zira, az angol női hangról még nem is beszéltünk), mikor Szabolcs fog hozzánk szólni – kész kabaré 😊

Az új motor használatáról érdemes tudnunk, hogy egy általános alkalmazás (pl. Edge esetén) a lejátszást vezérlők melletti “beszélő emberke” ikon, Office esetén a “fogaskerekes hangszóró” ikon segítségével tudjuk kiválasztani a hangot:


Az egyik fontos különbség, hogy pl. Edge-nél (ahol nincs megadva a szöveg nyelve) kiválasztható minden (WinRT-s) hang, Office esetén viszont csak a kijelölt szöveg (vagy aktuális kurzorpozíció) nyelvének megfelelő hangok közül lehet kiválasztani (pl. a Settings-ben alapértelmezetten beállított David helyett Zira vagy Mark).

u.i. friss hír, hogy a 19H1 verzióban a Narrator tovább fejlődik…

Hyper-V VM-ek vCPU

november 23, 2018 Hozzászólás

Bár utána lehet nézni a neten, egyik kolléga tőlem kérdezte meg, hogy „Egy Hoston lévő fizikai processzor magok számánál, lehet-e több magot kiosztani a vm-ek közt?”

Nos, a válasz* nem egyszerű igen vagy nem, hanem attól függ (s itt jöhetne egy kétopciós válasz (2016 előtt és után), de kicsit menjünk részleteibe).

Kezdjük a szerver oprendszerű gazdagépekkel. Ha Windows 2008/R2 fut a host-on, akkor a Microsoft által támogatott vCPU-k száma 4 (azért ez a megfogalmazás, mert technikailag megoldható ennek a határnak az átlépése, de az már nem lesz támogatott).

Ha 2012/R2 a gazdagép, akkor már képbe jön a vendég-gép oprendszere is (szerencsére a 2012 R2 esetén megjelenő Gen2 még nem), ideális esetben számolhatunk 64-el – de max a logikai processzorok száma (Logical processors = Sockets * Cores * HyperThreading).

Ha 2016 vagy 2019-ről beszélünk, akkor még bonyolultabb a válasz, ugyanis képbe jön a VM generációja, illetve a vendég OS fajtája: korszerű OS esetén (2016, 2019) G1 VM-nél 64 vCPU, G2 VM-nél 240 vCPU-ig tornászható fel a szám (még ha fizikailag nincs is annyi, de ez – a méretezés – már egy másik téma). Amennyiben 2012 R2, 2012 vagy 2008 R2-nk van, akkor egységesen 64 vCPU a limit, „sima” 2008 esetén pedig max 8.

Amennyiben Windows 10-es host-ról van szó, akkor kicsit változhatnak a számok.

* Ismerve a kollégát, értettem a kérdését is – ugyanis lehet méretezésre is gondolni, de ő most konkrétan nem azt akarta kérdezni 🙂

MAPI “unspecified error”

június 27, 2018 1 hozzászólás

Adott helyen egy Outlook-os problémában a segítségem. Előzményként annyit érdemes tudni, hogy elkezdték bevezetni a Windows 10-et, a jelenlegi Windows 8.1 leváltására, míg Office tekintetében egyelőre még 2013 került a gépekre (jelen esetben fontos, hogy nem in-place upgrade történt).

Azokon a gépeken, ahol Win10 futott, bár ugyanúgy alapértelmezett levelező-klienssé volt téve az Outlook, ettől függetlenül egy bármilyen Office termék (Word, Excel, …) esetén, amennyiben Fájl/Megosztás/E-mail bármelyik almenüpontjára klikkeltek, egy hibaüzenetet kaptak, s nem tudták elküldeni a levelet:

Az eseménynaplót megnézve, szintén nem volt bővebb információ:

Időnként, hogy ne legyen egyszerű a történet, néha még az alábbi hibaüzenet is felpattant:

Ez utóbbi alapján próbáltak elindulni. Nos, a kapott képernyőmentések viszont azt állították, hogy mégiscsak jól van minden beállítva:

Sajnos az eredeti hibaüzenet (a MAPI-s) elég semmitmondó, a második (alapértelmezett kliens) pedig érthetetlennek tűnt. Körbejárva a problémát, kiderült, hogy bár látszólag valóban mindenhol az Outlook az alapértelmezett (pontosabban fájltípus és protokoll tekintetében az is, pl. egy mailto: rendben működött), a háttérben a grafikus felület egy registry-bejegyzést nem állít át. Ez Win8.1-en nem okoz gondot, mert az nem veszi figyelembe, Win10 esetén viszont fontos, hogy a

HKLM\Software\Clients\Mail kulcsnak a Default értéke Microsoft Outlook legyen (még üres sem felel meg neki).

Szerencsére mindezt házirend segítségével is ki lehet szórni, tehát egy több gépes környezetben is megoldódik a probléma – bár ezt csak egyszer kell átállítani, tehát ha minden gépen lefutott, a házirend törölhető is 😊

VPN-kapcsolat vs. hitelesítés

április 26, 2018 2 hozzászólás

Egyik cégnél az ügyvezetőnél laptop-csere történt, a régi gép helyett egy Windows 10-el ellátott készülék került az asztalára. Haladóbb felhasználó révén ő maga akarta “belakni” a gépet, többek között a VPN-kapcsolat létrehozását is ő vállalta magára.

A kapcsolat létrehozásával nem is volt gond, de a csatlakozás nem akart létrejönni, hibával eldobta:


Ezzel nem tudott mit kezdeni, így segítséget kért. Ha átnézzük a VPN kapcsolat tulajdonságait, láthatjuk, hogy mi a hiba: a hitelesítési módszer nincs kiválasztva (megjegyzem, ez nem csak Win10 esetén van így*).


Ha picit jobban belemélyedünk, akkor kiderül, hogy bár látszólag semmi nincs kiválasztva, a szerver logjaiból egyértelművé válik, hogy EAP hitelesítéssel próbálkozik. Mivel esetében nem ez volt a választott hitelesítés, így az alsó “pötty” kiválasztásával, MS-Chapv2 segítségével máris csont nélkül tudott csatlakozni.

*: Amennyiben EAP hitelesítés van a szerveren is, csatlakozik, s automatikusan kiválasztásra is kerül ez a protokoll


Kategóriák:General, Windows 10 Címkék: ,